Minden ember izgatott utazás előtt. Jön-megy a szobában, ki-be pakol a bőrönbe, figyeli az időjárás előrejelzést, reménykedve a minél megfelelőbb hőmérsékletben.
Ez a recept igaz akár egy két napos vidéki útról van szó, akár egy két hetes Hawaii-szigeteki csodanyaralásra megyünk.
Igaz ez akkor is, ha az ember négy hónapra utazik a messzi, dél-amerikai Argentína fővárosába, Buenos Airesbe. Legalábbis esetemben.
A recept azonban bővül... Összeszorul a gyomrom, amikor arra gondolok, mennyire fognak hiányozni a családom, a barátaim, az eddigi megszokott életem.
Szinte irigykedem az egyetemet kezdő barátaimra akik annyi új élménnyel fognak gazdagodni, a gólyatábor, az első hetek, új emberek...
Ilyen esetekben az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy saját maga mennyi mindent fog átélni, tapasztalni... Hahó, Argentínába megyek!!! Ott vannak családtagjaim, barátaim, annyi mindent fogok átélni, nyelvet tanulni, a kúltúrát (újra)tanulni....
Két nap van az indulásig.
Tegnap találkoztam családi barátainkkal, akik most költöztek Magyarországra Argentínából. Igyekztem minél több jó tanáccsal ellátni, bár talán nem a legjobb taktikát válsztották. Szinte csak azt hallottam, hogy milyen borzalmas a közbiztonság, mennyi lopás történik, mennyi a nyomortanya...
Tudom, hogy jót akartak, felkészítettek, hogy figyeljek oda, mikor, hova megyek, milyen emberek vannak körülöttem.
Írok majd Nektek, sokat. És mutatok sok-sok képet.
Millió puszii
Szupiii! Várjuk a híreket!
VálaszTörlés