Magyar hetek..

Legalább is, a konyhában.
Amikor rád tör az ellenállhatatlan vágy, hogy egy bizonyos dolgot egyél, nincs más hátra, mint elkészíteni vagy megszerezni.
Így készült a konyhában lecsó TV paprika nélkül, paprikás krumpli magyar kolbász nélkül és túrós palacsinta túró és tejföl nélkül és tejfölös uborkasaláta is is készült...- tejföl nélkül..

A paprikát itteni, hasonló színü, de hosszúkásabb volt. Ízre egyébként hasonló lett, a magyar lecsó talán kicsit édesebb.

A paprikás krumpli is majdnem olyan volt, mint az otthoni, a kolbász itteni volt.. hát én nem éreztem az ízét.

A túrós palacsinta már nehezebb volt, túró helyett ricottát használtam, tejföl helyett meg Crema de leche-t (tejkrém), csak a ricotta hígabb, mint a túró, a krema de leche pedig olyan mint a tejszín, és mivel ez így nagyon folyós lett, föleg valamilyen sodóra hasonlított, mintsem töltelékre. Persze citrom is került bele, a palacsinta meg palacsinta, az ugyan olyan lett.
Szóval kevésbé "otthoni ízü" lett a palacsintám, de finom, föleg dulce de lechevel :)

Az uborkasaláta ugyan olyan mint otthon. Folyósabb, de finom :)

Föztem gulyás levest is, ami még finomabb lett mint otthon. Jobb a hús, gyorsabban fö puhábbra. Tény, hogy ha az ember nem szerez pirospaprikát, akkor bármilyenm jó lehet a hús, abból nem lesz gulyás. De hiába lett finom, sehogy sem lesz olyan jó, mitha Mama fözné nekem otthon.

Nem csak az otthoni ízek hiányoznak, az itteniekkel sem tudok betelni.
Ilyen az empanada.
Sok sok fajtája létezik, de az örök klasszikus ami a kedvencem, az a húsos. Marhahús és apróra vágott zöldség (paprika, hagyma), konyhánként változik, hogy van-e benne keménytojás vagy mazsola, olajbogyó vagy más. A füszerezés só, bors, de ez is változik.
Ezt a tölteléket leveles tészta lapokra tesszük és félhold alakba hajtogatjuk és bezárjuk, hogy ne csöpögjön ki a töltelék.

A töltelék lehet csirkéböl, kukoricából (ez tucumani területröl jön), disznóhúsból, sonka-sajttal töltve, vagy vegetáriánus is lehet, spenóttal, brokkolival stb-vel töltve.

Másik örök kedvenc, amit sehogy nem lehet szerezni Magyarországon, az az alfajor.
Ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor az csak egy linzertészta karamellel töltve és csokival vagy porcukorral bevonva.
Elvileg, ez az alfajor. Gyakorlatilag viszont a világon a legfinomabb édesség. Ahogy keksz szétomlik a keksz a szádban, ahogy érzed a dulce de leche ízét a szádban, ahogy a cukor vagy a csoki elolvad az ujjaid alatt.. csodálatos.

Az alfajornak is vannak már variánsai, de ezek a legjobbak.

Bepótolni a lemaradást..

...És van is mit! Sajnálom, hogy eltüntem, jó kifogásom nincs, de ami van, azt elmondom. Az elsö kimaradás az egyszerü írói válság, hiába ültem a gép elött, nem jött az ihlet. Aztán (ez már jó dolog és kifogásnak is jobb) Iguazuba mentünk a Nagynénimmel megnézni a vízesést, aztán már csak megszokásból nem írtam, de akkor most bepótolok mindent!

Mivel is kezdhetném, ha nem csodás iguazui utazásunkkal.
Szóval, szeptember 21-én felszálltunk a repülöre és elindultunk Missionesbe. A terület neve a "mission" (misszió) szóbol jön, itt telepedtek le a spanyol misszionáriusok.
3 napot töltöttünk ott. Eslö nap megnéztük az Iguazu Nemzeti Park argentin oldalát. Nagyon érdekes volt, az út a vizesések felett ment, leláttunk a vízesésekre.
Rengeteg adat van a vízesésekröl, állítólag 270 különálló zuhatag van, 80% az argentin, 20% a brazil oldalon, de nem akarok föcikönyvet írni, az ilyen jellegü információk megtalálhatók a Wikipédián ;)
Tehát, az argentin oldalon a vizesések felett sétáltunk, és egész sok látszik, de a valódi kilátás a brazil oldalról van, ott lehet egyben látni az egész vízesést,, Valóban egy csoda :) (Az Iguazu vizesés egy a világ hét csodája közül).

Az argentin oldal:

A brazil oldal:

Van két vizesös része az Iguazu vízesésnek, azaz két olyan rész, ahol "érzed a vizet". Egyik az argentin oldalon a Dos Hermanas (két testvér) zuhatag

Ági a zuhatag alatt

Jó vizes lesz az ember, de nekünk olyan szép idönk volt (30º) úgyhogy nem törödtünk az esökabáttal, a napon megszáradtunk :)

A másik ilyen rész a brazil oldalon van, a Garganta del Diablo-nál (Az ördög torka). Addig a félkörig ami maga a "torok" bemegy egy kis utacska.. Oda besétálni.. Ott állni a vízesések alatt, érzed a vizet.. Olyan élmény, amit nem felejtesz el soha.. számomra különösen megható volt, mert Ági, a Negynénim a járókájával jött velem végi a lépcsös utakon, ami nem volt könnyü a számára és mégis végigcsinálta.. ha valaki elbizonytalanodna valamiben, csak tessék Rá gondolni. Számomra példakép.

Az út a "torokba"

Az öröm :)

"Garganta del Diablo"

A park rengetnek állatnak ad otthont, mindenfele színes pillangók repkednek és mindenfele a Coatis nevü kis szörnyek mászkálnak akik megszokták már az emberek közelségét és megeszik az ételmaradékokat és a pihenöhelyeken az asztalokon mászkálnak, állítólag "ki is rabolnak".

Amikor az argentin oldalon mentünk egész nap arra vártam, hogy egy majmocskát lássak, boldog-boldogtalant nyaggattam, hogy hol van majmocska -hiába. Ezért ugrottam ki majdnem a börömböl amikor a brazil oldalon sétálva ott ugrált a fán egy majmocska!!! Ott volt egy igazi cuki kis majmocska!! Persze gyorsan le is fényképeztem, a majmocska ugyan nem látszik, de én tudom, hogy ott van! Olyan cuki volt, át akart ugrani egy másik fára, de a fa vizes volt és leesett szegény :(

Állat-kaland maradt a harmadik napra is ugyanis már a reptér felé tartva elszaladt elöttünk egy PUMA az úttesten. Egy csodás, szép puma.. 

Coatis- szörnyek!!

A majmocskám ott van a képen :)

Missiones másik érdekssége a "Tres Fronteras", azaz a három határ. Itt folyik egybe a Parana és az Iguazu folyó és találkozik Paraguay, Brazília és Argentína.

összefolynak :)

Utolsó napon erdei-kalandra indultunk volna de egy vihar meghiúsította a terveinket, ezért elmentünk az argetin határ mellet lévö Free Shopba, ahol kiéltük nöies énünket és magszabadítottuk az üzletet jó pár rúzstól, körömlakktól és parfümtöl ;)

Másik "kimaradt jelenet" a tangó-estem. 

Fanni barátnöm aki fél évet töltött itt Buenos Airesben és eleve tangosként érkezve, jól kiismerte magát, hogy hove érdemes menni, így elvitt tangózni.

Kaptunk egy táncleckét, aztán meg csatlakozhatunk a milongához, ahol profi vagy legalábbis a táncolni tudók táncoltak, szorgalmasan váltogatva a párokat.

Aztán akadt, aki engem is felkért, így hát elmondhatom, részt vettem egy milongán, nem csak nézöként! :)

Láttunk egy csodás bemutatót is, na azok a táncosok profik voltak!!

Mivel olyan jól érztük magunkat, tovább indultunk táncolni egy másik "helyre", ami kevésbe volt turisztikus, igazi milonga volt olyan táncosokkal akiknek ez az éltük. Lány hiányában engem is felkértek, kedvesen tanítgattak.. aztán elhangzott az a mondat, az egyik (a társaságból talán a legjobb) táncos szájából amit sosem hittem volna: Nyomd hozzám a melled, úgy jobban érzel!

Itt vált biztossá számomra, hogy nagyon szeretem a tangót.. nézni. Hallgatni a zenét és nézni a táncosokat :)

Gabivel és Mikivel

Kezdö csoport

Táncolós :)

Keresztmamával (Andi) és a férjével, Gustavoval is járjuk a várost és az országot, bejártuk Buenos Aires egy másik barrio-ját, Belgranot, ahol kerestük a régi épületeket, de itt nem olyan mint Europában, a legtöbb "régi" épület rekonstrukció.

Ebben a kirándulásban a legizgalmasabb a vacsora volt, egy olyan helyen ettünk ahol igazi argentin ételeket lehet enni.

Voltunk együtt Lujanban is, az egy kisváros kb. 60 km-re a fövárostól, ahol van egy nagy katedrális, ahova zarándokok érkeznek (mint kiderült, több ismerösöm is megtette már az utat).

Amikor mi voltunk (múlt vasárnap) az egész város tele volt, mert ezen a hétvégén van a Lujani-szent napja, amiatt a városban egy lovas felvonulás volt (az argentin Nemzeti Vágta ;)).

Férfiak, nök és gyerekek vonultak lovon beöltözve "Gaucho" ruhába. A magyar betyárokhoz tudnám hasonlítani öket.

Megnéztük a katedrálist, éppen mise volt, a turisták tömege meg hatalmas volt, nem tudom, hogy lehetett így a misére figyelni.

Egyébként a katedrális nagyon szép, most újíják fel miután lezuhant a kereszt a helyéröl.

Láttuk a közlekedési müzeumot is, ez föleg a gyereknek volt izgalmas, (velünk volt Andi két kisfia is Nico es Fede) aztán meg egy gaucho kiállítást a ruhákból, fegyverekböl, használati eszközökböl.

Nem fényképeztem, mert nagy volt a tömeg, nem akartam elöl hagyni a kamerát.

Tegnap este pedig családi asadot tartottunk, Nagymamával, Attilával (nagybátyám), és a feleségével, Marianaval és az Ö mamájával, Anaval.

Finomat ettünk, itt megeszik a marha minden részét, ezt bizonyítva Attila sütött chinchulínt (a bél) meg véreshurkát, bordát, kolbászkát.

Nagyon jól éreztük magunkat!

Anya-fia-unokája ;)

Mariana-Ana-Nagymama-Attila

a lényeg. hús

:)

selfie!!!! :)

Hát, Drágáim, ez maradt ki. Igyekszem nem eltünni megint. 

És szeretném megköszönni azoknak, akik jelezték, hogy hiánylják a blogot, örülök, hogy tetszik Nektek és hogy élvezitek. 

Millio puszi!