Többen is írtatok nekem és a legnépszerűbb kérdés ez volt: Na és milyen Argentína?
Sokat nem tudok még mondani, de ma a Nagynénimmel töltöttem a napot, képzeljétek, 13 éve nem találkoztunk!! Gondolhatjátok, milyen nagy volt az öröm :)
Bár kocsival jöttünk mentünk, az ablakból figyeltem :)
A város nagy "kerületekre" van oszta, ilyen például Palermo, Belgrano, Villa del Parque (itt lakunk Nagymamával).. 48 ilyen (spanyolul) barrio van.
Nagyon érdekesek az utcák, főleg az, hogy az egyik ház super modern, szépen fel van újítva, mellette meg meg egy régi, romos ház. Semmi összhang nincs. Ami még fura, hogy egymás mellé raknak egy többemeletes épületet és egy egyszintes házat.
Az egyik legnagyobb különbség amit eddig megfigyeltem az argentínok és a magyarok között, az a híradó. Pontosabban a hírolvasók.
Tudjuk, látjuk, otthon ott ül a hírolvasó néni/bácsi a kis asztalánál és bármilyen jó vagy rossz ami történt, halálos nyugalommal, tökéletes póker-arccal ledarálja. "Megöltekháreomebertfelrobbantötbombalelőttekegyőzikét..." Semmi érzelem.
Bezzeg itt...! Ordít a hírolvasó, mindenrő erőteljesen, hangosan és jól láthatóan gesztikulálva elmondja a véleményét, borzasztóan fel tudnak háborodni, tudnak örülni és nevetni a dolgokon.
A mai Ágival (nagynénim) töltött nap után (annnnnnnyira jó volt, vásárolagattunk, együtt ebédeltünk aztán meg beszabadultunk a tükör elé és magunkra kentünk mindenféle rúzst) elkísértem Nagymamámat Istentiszteletre.
Mindenki úgy üdvözölt mint egy jó barátot, olyan kedvesek voltak, úgy örültek nekem.
Vicces volt, az IT után ott maradtunk egy kis kávéra és sütire (vittünk pogit, MI csináltuk, jellemző, hogy életem első pogiját Argentínában sikerül sütnöm) és én leültem egy székre, a melletem lévő széket egymásnak adták át az emberek és mindenki ugyan azt kérdezte: Mikor jöttél? Meddig maradsz? Mit csinálasz itt? Sokan kérdeztek Édesanyámról is, sokan ismerik Őt.
Mindezt persze spanyolul beszéltük, de olyan aranyosak voltak, mindenki csak dícsért, hogy milyen jól beszélek. Persze, sokat kell még gyakoroljam, de örülök, hogy tudok beszélgetni az emberekkel, megértem Őket és tudok válaszolni :)
Muszáj említést tennem a templomról is.
Amikor beléptem a épületbe, olyan ismerős volt, gondolkoztam, hogy magyarországon hol van hasonló. Aztán beugrott.. Én itt voltam! Ide jártunk kiskoromba templomba! Hihetetlenül jó érzés volt :)
Csodaszép napokat Nektek, élvezzétek az utolsó szünnapokat, a gólyatáborokat.
Millió puszi!!
Amenábari templom oltártere
(internetről való kép, amit én csináltam nem tudtam átvarázsolni a gépre. infóból ötös, köszi :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése