Röviden a válasz: zseniális. Persze, Ti nem röviden vagytok rá kíváncsiak. (remélem)
Az elmúlt héten sokat tapasztaltam és eddig, ami a legjobban tetszik, azok az emberek. Hihetetlenül kedvesek.
Egyik nap az utcán sétálva rámosolyogtam egy kisgyerekre. A magyarországi reakció erre jobb esetben az, hogy a szülö visszamosolyog és megy tovább, rosszabb esetben (és sajnos ez a gyakoribb) a kedves szülö arrébb vonszolja a gyereket. Ez a Mama rámnevetett és odaszólt a kicsinek: Menj, adj egy puszit a nagylánynak! A kicsi meg szaladt és adott egy puszit, de én alig bírtam megszólalni utána.
A másik példa az emberek kedvességére, amikor Nagymamámat kísértem gyógytornára, a doktornö puszival köszönt Neki is, nekem is, de az összes orvos így üdvözli a betegeit.
Itt az emberek kedvesek azokkal is, akiket nem ismernek. Nem a kezüket nyújtják távolságtartóan, hanem megölenek, puszit adnak és nagyon örülnek Neked.
A héten a Nagynénim elvitt a régi házunkhoz, ami semmit nem változott, mióta a szüleim eladták. A sarkon, mint régen, ott állt egy "közfelügyelö" (aki régen is állt ott, rendszeresen hozta haza a kiszökött öcsémet) és oda is jött megkérdezni, hogy miért fotózunk. Kedvesen elmagyaráztuk neki, hogy itt laktam régen, azért. Megenyhült, de kérte, hogy ne publikáljam a képeket a biztonság miatt. De Bennetek megbízom, de azért kérlek Titeket, ne utazzatok el idág kirabolni szegényeket!! ;)
.jpeg)
Az apai nagyszüleim házát is megnéztük, arra már sajnos nem emlékeztem, de a ház meg is változott, más a kerítés és egy emeletet is ráépítettek.
.jpeg)
A Papám mindig nagy lelkesedéssel emlegette a Viktor pizzázót, oda is elmentünk nagynénimmel szombaton és meg kell mondanom, valóban a világ legjobb pizzáját adják itt, nyúlik a sajt, vastag a tészta... mmmmm!!!!
.jpeg)
A finom pizza után elmentünk Tigrére, a folyóhoz. A kikötöben rengeteg üzlet van és vásár is, gyönyörü bör és kézmüves dolgokat árulnak meg persze rengeteg giccs is van.
A folyó partra telepedtünk, néztük a vizet és a hajókat, kipihentem magam és feltöltödtem :)
.jpeg)
A szombati nap még egy szempontból izgalmas volt, de arra egy külön bejegyzést szeretnék szentelni majd akkor, ha többet és összefüggöbben tudok róla mesélni.
Hoztam Nektek még három életképet, egyik a Nagymamám kertje, ahol ma üldögéltem. Mint látjátok, itt már jön a tavasz, süt a nap, kellemes idö van.
A másikon én vagyok, a Havanna egy argentín édességmárka, az utolsó pedig Nagynénim lakásából a kilátás
j.jpeg)
Holnap kezdödik Nálatok az ösz, nálunk a tavasz. Sok szerencsét a holnap iskolát/egyetemet kezdöknek, indulnak a fogadkozások, hogy "márpedig idén TÉNYLEG tanulni fogok" és társaik :)
Puszillak Titeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése