Hétfö 2

Azt hiszem az a legjobb, ha a "Milyen Argentína?" kérdést boncolgatom tovább.

Röviden a válasz: zseniális. Persze, Ti nem röviden vagytok rá kíváncsiak. (remélem)

Az elmúlt héten sokat tapasztaltam és eddig, ami a legjobban tetszik, azok az emberek. Hihetetlenül kedvesek.

Egyik nap az utcán sétálva rámosolyogtam egy kisgyerekre. A magyarországi reakció erre jobb esetben az, hogy a szülö visszamosolyog és megy tovább, rosszabb esetben (és sajnos ez a gyakoribb) a kedves szülö arrébb vonszolja a gyereket. Ez a Mama rámnevetett és odaszólt a kicsinek: Menj, adj egy puszit a nagylánynak! A kicsi meg szaladt és adott egy puszit, de én alig bírtam megszólalni utána. 

A másik példa az emberek kedvességére, amikor Nagymamámat kísértem gyógytornára, a doktornö puszival köszönt Neki is, nekem is, de az összes orvos így üdvözli a betegeit.

Itt az emberek kedvesek azokkal is, akiket nem ismernek. Nem a kezüket nyújtják távolságtartóan, hanem megölenek, puszit adnak és nagyon örülnek Neked.

A héten a Nagynénim elvitt a régi házunkhoz, ami semmit nem változott, mióta a szüleim eladták. A sarkon, mint régen, ott állt egy "közfelügyelö" (aki régen is állt ott, rendszeresen hozta haza a kiszökött öcsémet) és oda is jött megkérdezni, hogy miért fotózunk. Kedvesen elmagyaráztuk neki, hogy itt laktam régen, azért. Megenyhült, de kérte, hogy ne publikáljam a képeket a biztonság miatt. De Bennetek megbízom, de azért kérlek Titeket, ne utazzatok el idág kirabolni szegényeket!! ;)

Az apai nagyszüleim házát is megnéztük, arra már sajnos nem emlékeztem, de a ház meg is változott, más a kerítés és egy emeletet is ráépítettek.

A Papám mindig nagy lelkesedéssel emlegette a Viktor pizzázót, oda is elmentünk nagynénimmel szombaton és meg kell mondanom, valóban a világ legjobb pizzáját adják itt, nyúlik a sajt, vastag a tészta... mmmmm!!!!

A finom pizza után elmentünk Tigrére, a folyóhoz. A kikötöben rengeteg üzlet van és vásár is, gyönyörü bör és kézmüves dolgokat árulnak meg persze rengeteg giccs is van.

A folyó partra telepedtünk, néztük a vizet és a hajókat, kipihentem magam és feltöltödtem :)

  

A szombati nap még egy szempontból izgalmas volt, de arra egy külön bejegyzést szeretnék szentelni majd akkor, ha többet és összefüggöbben tudok róla mesélni.

Hoztam  Nektek még három életképet, egyik a Nagymamám kertje, ahol ma üldögéltem. Mint látjátok, itt már jön a tavasz, süt a nap, kellemes idö van.

A másikon én vagyok, a Havanna egy argentín édességmárka, az utolsó pedig Nagynénim lakásából a kilátás

Holnap kezdödik Nálatok az ösz, nálunk a tavasz. Sok szerencsét a holnap iskolát/egyetemet kezdöknek, indulnak a fogadkozások, hogy "márpedig idén TÉNYLEG tanulni fogok" és társaik :)

Puszillak Titeket! 

A comer! (Enni!)

Hiába, enni kell és ha már kell, akkor jót.- tartja a mondás és én is.
Mint tudjátok, mindig is volt közöm Argentínához és mindig is voltak szokásaink otthon, amiket innen hoztunk. Például bizonyos ételek.

Tudjátok, az argentínok húst esznek hússal. Persze, nem csirkét meg pulykát, hanem igazni, finom marhahúst. Persze, van csirke is, disznó is, de nincs kacsa se liba.

Nem beszélhetek minden argentín nevében, de nekem bizony megvannak a nagy kedvenceim. Ezért arra gondoltam, hogy szerdánként (éljen a rendszer!) adnék egy kis kóstolót abból, amit itt eszem, eszünk.
Nem csak az itteni ételekröl, hanem arról is amit itthon fözünk, magyar ételt. Ez talán azért érdekes, mert bizony vannak olyan alapanyagok, amik otthon természetesek, itt viszont nincsenek.

Ezen a héten, amint már említettem, pogácsát sütöttünk a Nagymamával és meséltem valakinek, hogy tejföl helyett egy "Crema de leche" (tej krém) elnevezésü valamit használtunk, ami tulajdonképpen olyan, mint a tejszín. Erre jött a kérdés: Miért, Argentínában nincs tejföl?
Nincs. És túró sincs.
Viszont a pogi finom lett, a gyülekezetbe vittük és percek alatt megették mind, nagy sikere volt, még a receptet is elkérték. (Na igen, jó kis munka volt lefordítani...)

Ha megkérdezik Töletek, hogy mi a kedvenc ételetek, mit mondotok? Én ezt: minden ami argentín meg még egy csomó minden :D
Biztos vagyok benne, hogy nem mondok újdonságot azzal, hogy az argentín grillen sütött marhahús a legjobb. Mert az nem, ismétlem, NEM stake, hanem ASADO (ejtsd.: ászádó.)
Itt nagyon könnyü jó marhahúst szerezni, így Nagymama csak kikapta a fagzasztóból, rádobta a grillre és 10 perc múlva ott volt a tányéromon az isteni, illatozó marhahusim egy kis zöldsalátával (azt már én csináltam.)

Másik nagy kedvenceim az itteni péksütemények, azok közül is a No1 a medialuna, magyarul félhold. Ez a kelt tésztából készült finomság az alakjáról kapta a nevét és az én abszolút kedvencem az, amibe DULCE DE LECHE (dulszé dé lécsé),- tulajdonképpen a karamellhez haonlító krém - van töltve.

Erre a hétre talán elég is ennyi finomság :)
Itt nagyon hideg van, az elmúlt két napban majd meg fagytunk, de mától már minden nap egy kicsit melegszik az idö.

Millió puszi Nektek!

Ez az asadó, jajj, nagyon finom volt, puha hús, friss saláta

Ezek a medialunak, a tálka falán látszik a karamell színü dulce de leche 

Hétfő 1

Megkaptam, hogy valami rendszert is kéne vigyek ebbe a blogolásba, és bár nem értek 100%-ig egyet ezzel, kompromisszumokra hajlandó vagyok. Ezért minden hétfőn írni fogok. A hét többi napját nem osztom be, ha akarok írok, ha nem, akkor nem, de hétfőn MINDIG tessék idelátogatni.

Többen is írtatok nekem és a legnépszerűbb kérdés ez volt: Na és milyen Argentína?

Sokat nem tudok még mondani, de ma a Nagynénimmel töltöttem a napot, képzeljétek, 13 éve nem találkoztunk!! Gondolhatjátok, milyen nagy volt az öröm :)
Bár kocsival jöttünk mentünk, az ablakból figyeltem :)

A város nagy "kerületekre" van oszta, ilyen például Palermo, Belgrano, Villa del Parque (itt lakunk Nagymamával).. 48 ilyen (spanyolul) barrio van.
Nagyon érdekesek az utcák, főleg az, hogy az egyik ház super modern, szépen fel van újítva, mellette meg meg egy régi, romos ház. Semmi összhang nincs. Ami még fura, hogy egymás mellé raknak egy többemeletes épületet és egy egyszintes házat.

Az egyik legnagyobb különbség amit eddig megfigyeltem az argentínok és a magyarok között, az a híradó. Pontosabban a hírolvasók.
Tudjuk, látjuk, otthon ott ül a hírolvasó néni/bácsi a kis asztalánál és bármilyen jó vagy rossz ami történt, halálos nyugalommal, tökéletes póker-arccal ledarálja. "Megöltekháreomebertfelrobbantötbombalelőttekegyőzikét..." Semmi érzelem.
Bezzeg itt...! Ordít a hírolvasó, mindenrő erőteljesen, hangosan és jól láthatóan gesztikulálva elmondja a véleményét, borzasztóan fel tudnak háborodni, tudnak örülni és nevetni a dolgokon.

A mai Ágival (nagynénim) töltött nap után (annnnnnnyira jó volt, vásárolagattunk, együtt ebédeltünk aztán meg beszabadultunk a tükör elé és magunkra kentünk mindenféle rúzst) elkísértem Nagymamámat Istentiszteletre.
Mindenki úgy üdvözölt mint egy jó barátot, olyan kedvesek voltak, úgy örültek nekem. 
Vicces volt, az IT után ott maradtunk egy kis kávéra és sütire (vittünk pogit, MI csináltuk, jellemző, hogy életem első pogiját Argentínában sikerül sütnöm) és én leültem egy székre, a melletem lévő széket egymásnak adták át az emberek és mindenki ugyan azt kérdezte: Mikor jöttél? Meddig maradsz? Mit csinálasz itt? Sokan kérdeztek Édesanyámról is, sokan ismerik Őt.
Mindezt persze spanyolul beszéltük, de olyan aranyosak voltak, mindenki csak dícsért, hogy milyen jól beszélek. Persze, sokat kell még gyakoroljam, de örülök, hogy tudok beszélgetni az emberekkel, megértem Őket és tudok válaszolni :)

Muszáj említést tennem a templomról is.
Amikor beléptem a épületbe, olyan ismerős volt, gondolkoztam, hogy magyarországon hol van hasonló. Aztán beugrott.. Én itt voltam! Ide jártunk kiskoromba templomba! Hihetetlenül jó érzés volt :)

Csodaszép napokat Nektek, élvezzétek az utolsó szünnapokat, a gólyatáborokat.

Millió puszi!!

Amenábari templom oltártere 

(internetről való kép, amit én csináltam nem tudtam átvarázsolni a gépre.  infóból ötös, köszi :D)

Bienvenidos!!!

Bienvenidos! Isten hozott!- látszott a feliraton a mozgólépcső tetején én pedig szívem szerint elsírtam volna magam a megkönnyebbüléstől.
30 órát utaztam. Abból 16 órát töltöttem repülőn, 6 órát reptéren, a maradék 8 óra pedig az utazás a reptérre, a hotelba oda-vissza és ki a teptérről.
De itt vagyok, a csodálatos Buenos Airesban, ahol a nagybátyám és a nagymamám vártak, nemsokára találkozom a nagynénémmel.... Hihetetlen érzés.
Gyönyörű idő van.

Istambulban szálltam át és mivel kaptam hotelt az éjszakára, a taxiból elég sokat láttam a városból. Hihetetlen fények, vibrál a város, de mégis csalódtam benne.
Főleg az emberek miatt. A reptéren is és a hotelben is undokok voltak, semmi segítőkészség nem volt bennük.
Maga a repülés nem volt rossz, szeretek repülővel utazni és nagyon jó volt a repülőtársaság (itt a reklám helye: Turkish Airel utaztam, nagyon ajánlom, sok poggyászt hozhattam (2x 23 kiló!!), rendes, meleg ételt adtak a repülőn)

Itt Buenos Airesben, bár még csak a családommal találkoztam, már sokan mondták Nagymamámnak, hogy szívesen "vigyáznak rám", elkísérnek a városba, segítenek ha valamit szeretnék itt csinálni ( pl. Az angol tanulásomat megszervezni.. Nyelviskola vagy magántanár legyen??)

A mai napra még egy kis séta van tervbe véve, egyébként pihenek. Minden gond nélkül "átálltam", mivel este érkeztem fáradtan, a welcome-vacsi és egy kis beszélgetés után gond nélkül elaludtam, reggel itteni idő szerint 10-kor keltem, tehát ez nem lesz már probléma :)

Alig várom, hogy beinduljon itt az életem, hogy lássam a várost, minél több emberrel találkozzam, hogy sokat tanuljak és talán tőlem is tanulhassanak.

Sokat gondolok Rátok, hiányoztok.

Milló puszi

Nagymamám kertje :) Nyílnak a virágok, jó idő van.. Legjobb hely a pihenésre :)

A hattér

Arra jutottam, hogy talán meg kellene magyaráznom, hogy miért is "In every respect" lett a blog címe és ebből ki is derül az alcím lényege is.

"In every respect".. Az minden szempontból. Valahogy így szeretném eltölteni ezt a négy hónapot Argentínában, hiszen tudjátok, valamilyen értelemben hazamegyek. Egy másik értelmezésben egy teljesen új helyzetbe, világba kerülök. 
Egy részről magyar szemmel fogom tudni figyelni az argentínokat, de ugyan ezzel a szemmel fogom látni az argentín magyarokat. 
Ha nagyon kavarni akarom a dolgot, akkor argentín magyar szemszögből is nézhetem mind az argentínokat, mind a magyarokat.

Más oldalról a városról, az országról fogok mesélni Nektek, az emberekről, az ottani életformáról.

A legfontosabb talán mégis az lesz, amikor a személyes tapasztalataimat írom le, a mindennapokat.

Így talán érhetővé válik az alcím is. Ugyan így érzem magam, függőben vagyok két hely között. Nem tudom még, hogy tetszik-e ez a függés, majd kiderül. Vagy ha nem, hát az sem baj.

Nem fogom tudni egységesen vezetni a blogot, lesz, hogy csak személyes dolgokat olvashattok, de talán olyan is, hogy csak Argentínárol írok.

Élvezzétek nagyon, Nektek szól. Nagyon sok szeretettel.

Puszi

Készülőben...

   Minden ember izgatott utazás előtt. Jön-megy a szobában, ki-be pakol a bőrönbe, figyeli az időjárás előrejelzést, reménykedve a minél megfelelőbb hőmérsékletben.
Ez a recept igaz akár egy két napos vidéki útról van szó, akár egy két hetes Hawaii-szigeteki csodanyaralásra megyünk.
Igaz ez akkor is, ha az ember négy hónapra utazik a messzi, dél-amerikai Argentína fővárosába, Buenos Airesbe. Legalábbis esetemben.
A recept azonban bővül... Összeszorul a gyomrom, amikor arra gondolok, mennyire fognak hiányozni a családom, a barátaim, az eddigi megszokott életem.
Szinte irigykedem az egyetemet kezdő barátaimra akik annyi új élménnyel fognak gazdagodni, a gólyatábor, az első hetek, új emberek...
Ilyen esetekben az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy saját maga mennyi mindent fog átélni, tapasztalni... Hahó, Argentínába megyek!!! Ott vannak családtagjaim, barátaim, annyi mindent fogok átélni, nyelvet tanulni, a kúltúrát (újra)tanulni....
Két nap van az indulásig.
Tegnap találkoztam családi barátainkkal, akik most költöztek Magyarországra Argentínából. Igyekztem minél több jó tanáccsal ellátni, bár talán nem a legjobb taktikát válsztották. Szinte csak azt hallottam, hogy milyen borzalmas a közbiztonság, mennyi lopás történik, mennyi a nyomortanya...
Tudom, hogy jót akartak, felkészítettek, hogy figyeljek oda, mikor, hova megyek, milyen emberek vannak körülöttem.

Írok majd Nektek, sokat. És mutatok sok-sok képet.

Millió puszii