Végre bent voltam a városban és turistákodtam kicsit. A Brazíliában és Argentínában élô magyar kolóniában dolgozó kis társaságot az argentín-magyar Kerekes Miki vitte körbe a városban, innen is nagyon köszönöm Miki, nagyon élveztük!
Tehát, találkozó vasárnap reggel, indulás be a városba!
Elöször is, egy kis történelem:
Buenos Airest 1536-ban alapították a spanyolok, de a sorozatos bennszülött támadások miatt 1541-ben elhagyták a területet.
A második alapítás 1580-ban volt, ekkor azonban a fellendülö kereskedelem megteremtette a megmaradáshoz szükséges stabilitást.
A város melletti folyó a "Rio de le plata" nevet kapta, ami "ezüst folyó"-t jelent és annyira meghatározó volt ez az ezüstös szín, hogy az ország is erröl kapta a nevét: latinul az ezüst az az argentum, ebböl lett Argentína.
Az ország a függetlenségét 1810-ben tudta megszerezni a spanyoloktól, José de San Martin volt a függetlenségi háború vezetöje.
A függetlenségi nyilatkozatot 6 évvel késöbb, július 9-én írták alá.
Tehát, a városnézés a Plaza San Martínon kezdödött, a hadvezér szobrát néztük meg, majd az" Av. 9 de Julio" sugárúton mentünk végig a Plaza de Mayo-ra, ahol az elnöki palota (Casa Rosada), a nemzeti bank föépülete (Banco de la Nación Argentina), a Cabildo de Buenos Aires, a katedrális (Catedral Metropolitana), a városi polgármesteri hivatal (Gobierno de la Ciudad) található.
Csoda szép idönk volt, ez pedig a Plaza de Mayo, háttérben a Cabildoval (balra)
A katonai diktatúra alatt rengeteg gyerek és fiatal tünt el, az anyák pedig kijártak a Plaza de Mayora minden csütörtökön keresni és megemlékezni a gyerekeikröl, ennek emlékére vannak körbe festve ezek a nöi fejkendök.
A katedrális elött a 12 oszlop
A katedrális belül
San Martin, a felszabadító sírja
Az oltár
A Cabildo
A Casa Rosada (rózsaszín ház). Két történet van arról, hogy miért rózsaszín, egyik,hogy a két egyesülö párt (fehérek és pirosak) összekeverte a színet, így lett rózsaszín, a másik pedig, hogy ökörvért kevertek a mészbe, ez hivatott az épület tekintélyét és erejét hangsúlyozni.
Ott állt a teraszon Evita Peron és szólt a népéhez.
Ha az elnöknö az épületben van, akkor az ott lévö zászló alá felhúznak egy másikat is.
Május 25 Emlékmü, a jellengztes nö alak a Hupikéktörpikék sapkában
A Polgármesteri hivatal épülete
Ez után, egy gyors kitérövel a Teatro Colonnál (Colon színház) és egy pillantást vetve az Obelisco de Buenos Aires-ra elindulk Bocaba. Igen, a BOCA egy argentín focicsapat, de így hívják az egyik itteni kerületet is, innen kapta a nevét a csapat.
/A másik nagy városi csapat, a RIVER is itt alakult, pont ezért5 ilyen nagy ellenfelek, aztán azt a csapatot áthívták északra, de a rivalizálás pont olyan, mint otthon a Fradi-Újpest meccseknél)/
Bocaról azt kell tudni, hogy ez a rész volt az elsö kikötöje a városnak. Emellett egy nagyon szegény rész volt, és az ott épülö hajók maradványaiból lettek felépítve a házak és az látszik rajtuk, maradék faanyagokból vannak, színesek, mert mindig a megmaradt festékeket haználták fel, ami egyszer kék volt, ha az elfogyott, jött a zöld, ha az is, akkor a piros...Az épületek pont emiatt kicsit girbe-gurbák, egyenletlenek, viszont a hangulata ellenállhatatlan.
Mivel a házak fából készültek, ezen a környéken alapították az elsö önkéntes tüzoltóságot.
A fö utca a "Caminitó" (magyarul: utacska), ami pontoson definiálja ezt a 100 m hosszú kis utcát, amin árusok, kis üzletek és éttermek hada várja az embereket.
Ha itt járunk, érdemes kimenni a folyópartra, ahol megtekinthetjük a beleeresztett vegyi anyagoktól már bugyborékoló folyót.
Obelisco Buenos Aires
BOCA Juniors stadion
Ferenc pápa az ablakban
A Caminito történe
A színes utcák Bocaban
Maradona, Evita Peron és egy tangó énekes a teraszon
Udvar a Caminiton
A folyó
Utunk következö megállója San Telmo volt, ahol az elsö dolog amit megláttunk és meg is néztünk a Mercado San Telmo (San Telmo piac). Na, ezen a piacon minden van elkezdve a zöldségektöl, husok, régiséget... Aztán kiérve az utcára hatalmas utcai vásár volt, kézzel készült holmik, régiségek, ékszerek, cipök, ruhanemük..
Láttunk bábelöadót, Jack Sparrowot, utcai zenészeket és a legkeskenyebb házat amit valaha láttam. Órákat csavarogtunk itt, aztán be a kocsiba és irány.. Puerto Madero!
Jack Sparrow
Bábmester
Mate
A vásár
San Telmo templom
San Telmo piac
Buenos Airesröl azt sem árt tudni, hogy itt nem ismerik a KRESZ fogalmát. Mindenki arra megy és úgy, ahogy akar, a piros lámpa csak díszként van ott, a dudaszó az városi alapzaj, ja, és hiányzik sok a helyen a sávfelfestés, ahol van, ott nem tartják be és néhol hiányzik a világítás.
Puerto Maderoban van a jelenlegi kikötö és ez a legmodernebb városrész. Az elmúlt 15 évben építették fel, mintha nem is Buenos Airesben lennénk, hanem a világ bármelyik metropolita fövárosában. Hatalmas felhökarcolók, luxus boltok és éttermek, hatalmas gazdagság. Ez a kerületet már a kocsiból néztük végig, elfárdt a társaság.
Itt kép már nem készült.
Minden, amit itt elmeséltem, azt Mikitöl hallottam tegnap, Neki köszönjük a sok infót és én nagyon jól érzetem magam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése